„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Tamási Áron így foglalta össze az emberi létezés alappillérét: az otthonra találás vágyát. 

A főváros XVIII. kerületében közel százezer ember lakik, akik ismerik e város minden  szépségét és örömét, azonban mégsem mondható, hogy otthonra találnának Pestszentlőrinc-Pestszentimrén.

Tudniillik egy otthonnak célszerű a béke szigetének lennie, ez azonban a mi kerületünkről az utóbbi időben a legkevésbé sem mondható el. Itt olyan vad dolgok történnek, hogy a kerülethatárt jelző táblán a 18-as számot teljes joggal tehetnénk piros karikába, hiszen a kiskorúak személyiségfejlődése elleni merényletnek számít mindaz, amit a városvezetés itt művel.

A bülbülszavú Mester elvtárs egy képzet pornószínész akrobatikájával képes minden testhelyzetből újabb és újabb vérlázító botrányokat okozni.

Közpénzből kuplerájt üzemeltet és lányokat futtat.

Jogtalanul használt kék villogóval ékesített autóval száguldozik, miközben a Parlamentben a gyorshajtók elleni küzdelemről papol.

Titkosított szerződésekre súlyos milliókat szór szét, de az itt élő gyermekek, idősek, szociálisan rászorulók közétkeztetését bizonytalanná teszi.

Hitelfelvételével megduplázza a város adósságállományát, s közben milliós jutalmakat szavaztat meg magának.

S mindez még csak a jéghegy csúcsa.

Mindazt, amiről itt a későbbiekben szó lesz, csak erős idegzetű tizennyolc éven felülieknek ajánljuk!